„Ön"

   életrajz

Csillagnyi álom bölcsőt ringat,

égi fénytől serken egy mag.

Harsány sírás - itt a hajnal,

mérlegre tesznek, mint aranyat.

Ringó kézben kamatozom,

anyám szemét ragyogtatom.

Felhőtlen arc, tükre az ég,

ha sötét van, a lámpa ég.

Suhan a szél, korhad a ház,

reccsen a bölcső, s dudolász.

Az írásnak ábécéje,

s tudományra bölcselet,

ékesít arcot, szemet,

felnőtt kornak, ez jele.

Dobban a szív, ki keres?

Hová mész te, merre tartsz?

Ezt kopogja ez a hang.

Ne fuss, ne halj, ne nézz?!

Ezért vagyok én a fény?

Sötétben is lát a szem,

de ha a szívnek szava ég,

csillagnyi álom létre kél.

Álmaidat én vigyázom,

mid volna, mit nem kaptál?

Nincsen titok, nincsen rablánc,

fölszabadul mind ki kér,

- ezt kopogja ez a hang.

De ha nem is tenné,

s egy kérést majd megtagad,

nagy lesz a te dicsőséged,

megváltás a kínkereszt.

De most még itt vagy, ember:

s mit a szív most dobraver,

a föld porából alkossál csak,

hittel  vald, hogy itt vagyok.

Szolj: öröm és bánat otthonom,

de ha nem ismersz, vagy megtagadsz,

elsíratlak, és a könnyem megtagad.

Oldal: Ön(életrajz)
„Erőm kiszáradt, mint cserép, ... " - © 2008 - 2024 - hol-vannak-szeretteink.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat